Itt vagyunk újra, immáron szűkebb körben! Nincs különösebb titkolózás, vagy bezárkózás, hiszen akkor a blogot sem vezetném, egyszerűen úgy érzem, az internet kiváló eszköz a nem jó szándékú emberek számára is, itt sok személyes dolgunk fent van, a képeken se takarok ki semmit, jobb ez így. Az is közrejátszott a döntésemben, amikor a barátnőm blogján ártalmatlanul írt sorai és egy jó adag rosszindulat találkozott, és ez felelőségrevonást és problémákat okozott neki, nem várom meg, hogy velem is valami hasonló történjen. Remélem nem okoz senkinek különösebb fennakadást, hogy be kell lépni az oldalra, az hogy pár napig nem volt elérhető a blog, az én hibám volt, nem az új rendszeré ;)
Megint jó rég nem írtam, megpróbálom felvenni a fonalat. Tudom, hogy kevés időt szánok arra, hogy mindig friss és naprakész legyen ez az oldal, igyekszem utolérni magam.
Petra kis cserfes, egész nap magyaráz, olyanokat tud mondani, hogy csomót nevetünk rajta. A gyerekszáj rovat hamarosan bővül a legjobbakkal. Csak fel kell írnom őket, mert elfelejtem ;) Vadidegenekhez is odamegy, köszön, mesél nekik, nagyon aranyos, bár sokan szinte észre se veszik, nem figyelnek rá.
Mostanában kevesebbet fotóztam, volt némi műszaki probléma, de már megoldódott szerencsére, így azért tudok mutatni most is jó fotókat.
A legnagyobb szám a hóember volt, én építettem, persze Petra is segített. Minden nap többször meglátogattuk, mindig elköszöntünk tőle, a séták során minden kertben megnéztük a hóembereket, egy helyen még az ereszen mászó Mikulás is kint van :)
Aztán jött az eső, a melegedés, elolvadt a hóemberünk, nagy bánatunkra.
Mostanában kicsit összevisszák voltak a hétköznapok, Kati mama most kevesebbet tudott jönni, Apa is itthon volt Petrával pár napot, és volt hogy Ivett és Ági is kisegített, remélem belátható időn belül megoldódik, hogy kiszámítható és rendezett legyen Petrának is, hogy anya dolgozni jár. A bölcsöde talán majd megoldást hoz, de ugye arra csak ősztől számíthatunk. Látom ám rajta, hogy őt is "megviseli" ez a bizonytalanság, annak ellenére, hogy mindig megbeszéljük, mikor megyek, ki lesz addig vele és mikor jövök. Volt hogy ez a kép fogadott, mikor hazaértem:
Egyik nap Pestre mentünk Kati mamához, amikor nagy kalandban volt részünk, a Nyugati pályaudvarra értünk már épp, már kint voltunk a peronon, amikor kisiklott a vonat. Szerencsére pont a mögöttünk lévő kocsi szaladt le a sínről, és már lassan mentünk, és bár nekiment a kocsi egy állomásépületnek, nem történt senkinek baja, de ijesztő volt így is a nagy nyikorgás-csikorgás. Petra egyből közölte velem, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne: Anya, kisiklott a vonat. Na kérem, aki Thomast néz :D Utána a villamoson is mindenkinek elmesélte, azóta is emlegeti.
Nagyon ügyesen segít nekem a konyhában, szívesen jön, és ügyes is, tényleg!
Időnként ki kell valami újdonságot találni, most a csúzdát behoztam neki, ezt nagyon élvezi.
Tovább is fejlesztette a csúzdázást :D
Nagy mókamiki egyébként, itt épp dolgozóba megy (kicsi szívem, mondom hogy benne van ez az egész anya dolgozik dolog...), ő öltözött be :D
Nem könnyű ám vele, mert rettentő akaratos, a DE most nagyon napirenden van, és sokszor kell kicselezni, mert pl. nem hajlandó aludni délben, a rács nélküli ágy szabadsága elhiszem hogy nagyon csábító, de egyszerűen kibírhatatlan estére, ha nem alszik. Úgyhogy megvívjuk a napi harcainkat, sajnos néha elfogy a türelmem, de ez visszaüt, mert azt veszem észre, hogy ő is kiabál velem: Anya, fogjad be a szádat! Miért ne kiabálna, ha én is kiabálok? Igyekszem nyugodt maradni, tudom, hogy ez az egyetlen célravezető, csak néha nehéz...
A friss fotóink itt is megnézhetők, vagy képenként a fotóalbumban (ide szintén bejelentkezés szükséges)
UI: A babacicák elköltöztek tőlünk Harsányba, reméljük jól vannak, Marci visszafoglalta a fotelt, Bömbi pedig leköltözött a bojlerről. :D
