Persze nagyon is az volt, sokat sírt, sokat szopizott, és nagyon kis félős volt az első napokban. Kedden született, és pénteken jöhettünk haza a kórházból. A kórházi napok gyorsan elteltek, és leszámítva a két sírós éjszakát, amikor óránként mentem az éjszakás nővérekhez, hogy csináljunk valamit a babával, mert nagyon (sikítva) sír, jól eltelt a bent töltött idő. Itthon aztán össze kellett szokjunk, az első hetekben nem sokat aludtam, és a szülés is nyomot hagyott rajtam, mind testileg, mind lelkileg. Az első héten anyu, majd utána anyósom Erzsi volt itt velünk, ami nagy segítséget jelentett, mert Petrán kívül nem nagyon tudtam mással foglalkozni. Utána itt maradtubk hármacskán, és kezdtünk összeszokni, kialakult a napi ritmusunk, teltek a napok, majd a hetek, és egyre könnyebbé váltak az eleinte megoldhatatlannak tűnő dolgok. Belejöttünk a szopizásba is, ez az elején nagyon sok gondot okozott, de végül sokat evett, szépen gyarapodott, jól fejlődött a mi babánk.
A vödörben való fürdetést és a hordozókendőt nagyon szerette, és kezdtük megszokni a friss levegőt.
A januárban készült fotókat itt megnézheted.