Kiscicák és Bencéék

A kiscicák nagyon ideszoktak. Most egy hétig, amíg a szomszédék elutaztak, mi is etetjük őket, van egy sejtésem, hogy megnyertük őket, már át se mennek.

Nagyon aranyosak egyébként, sokat játszanak, összebújva alszanak (visszakapták a nyulaktól a kosarat, az van nekik kibélelve), Petra állandóan hurcibálja őket, nem tudom erről lebeszélni, pedig időnként a nyakuknál fogja őket, rossz nézni.

A nyuszikat is emelgeti, ritkán mehet be hozzájuk, mert rugdosódik is, így inkább kívülről csodáljuk őket. Sokat esznek, kedvencük a lucerna és a káposzta, de a nyúltápot is nagyon szeretik, az etetés Petra dolga. Sokat kell őket takarítani is, mert rengeteget bogyóznak, és büdik. Már nagyok, és még mindig nagyon félősek. A szürke már kétszer kiszökött :D, de szerencsére nem ment messzire, a gaz Heki módszeresen bontotta a kerítésüket, de Apa már megcsinálta, most már Heki-biztos. ;)

Heki egyébként továbbra is Petra fő jászótársa, ha akarja, ha nem :D
(Ezen a képen is jól játszik, hogy milyen csúnya a kutya pofája, összeszedett valami bőrbajt, tisztára sebesre nyalta, harapta, vakarta magát, mostmár gyógyul, de még jól látszanak a nyomok.)

Ivett is gyakran jön megnézni a nyuszikat, Pepe minden nap emlegeti Ivettet, eddig jó gyakran találkoztunk, de a jövő héttől Ági is dolgozik, és Ivi is elkezd bölcsibe járni.

Mi is jól beálltunk az "anya dolgozik, de mama itt van" rendszerre, bár nekem nagyon hiányzik az én kis szöszkém, aki már egész nap beszél, beszél, beszél, kívülről mondja a mesekönyvek mondatvégződésit, ámulok, bámulok mennyi mindent tud már. Nagyon okos, nagyon aranyos, amikor itthon vagyunk igyekszem minél több időt vele tölteni, aktívan, sokat bicajozunk, elmegyünk a tóhoz, játszóterezünk vagy csak itthon játszunk, nevetünk, mesélünk.

Reggeli mix Pepe módra tojásrántotta tejjel :D

Az autó is nagy kedvenc, alig várja, hogy menjünk valahova, és a kertben már vezet is ;)

Tegnap itt voltak nálunk Havas Zsoltiék, már nagyon rég találkoztunk, Bence már igazi nagyfiú, nemsokára megy oviba.

Itt vannak a vendégséges fotók: Bence nálunk 2009.09.26.

A többi kép pedig bővebben megint a friss képeknél!

Anya szejetlek!

Ezt a mondatot ma reggel kaptam ajándékba a lányomtól, mondanom se kell, majdnem elolvadtam... Megölelte a nyakamat, hozzámbújt és most először kimondta: Anya szejetlek! Csak így egyszerűen! IMÁDOM!

Ivettel

Minden kezdet nehéz, legalábbis is idő kell, amíg beáll egy új rendszer. Megismerkedtem az új főnökömmel, kezdek visszarázódni, bár hosszúak a napok Pepe nélkül, rossz, hogy nincs velem. Ugyanakkor tudom, hogy jobb helyen nem is lehetne, mint itthon, nagyon élvezik ő is meg a mama is, és nagyon örülünk este, amikor találkozunk :) Még így is sokat tudok vele lenni, hiszen "csak" két és fél nap hetente, igazán nem panaszkodhatok, hogy ennyire rugalmasan meg tudtuk oldani. Volt most 2 alkalom, amikor Ági és Ivett segített ki minket, mert olyan napokon kellett menjek, amikor a mama dolgozott, kicsit féltem, hogy sok lesz Áginak a két gyerkőc, de nagy köszönet, hogy ilyen strammul megoldottaég aludtak is mind a ketten (külön-külön) :) Lassan ő is visszamegy dolgozni, Ivett pedig bölcsis nagylány lesz.
Ági fotózott is, pár kép mutiba, a többi a friss képeknél.


Van egy aranyos sorozat Pepéről is, aki jár a scrap oldalamra, már láthatta ;)

Pepe egyébként tiszta dumagép lett, nagyon szépen és egyre több mindent mond, és rak össze szavakat. A kismacskákat és a nyulakat folyton cipeli, no meg továbbra is állandóan a Hekivel lóg, vagy épp Marcit vagy Bömbit kergeti sikítva. A kiscicák egyre többet vannak itt, sokszor nagyon éhesen. Lassan ideszoknak teljesen...

Egyik nap levettük a rácsot az ágyról, nagyon tetszett neki, játszottunk az ágyon, meséltünk, én is odafeküdtem mellé, de a déli alvásnál már megbukott a dolog, sehogy sem aludt el. Végül visszatettem a rácsot, 2 perc múlva aludt. A rács még marad egy ideig :)