Pesti kiruccanás

Megjártuk a fővárost, alaposan keresztül kasul, vonat, metró, villamos, busz, minden volt! És főleg egy tündér lányka volt, aki annyira jól viselte a zegész hercehurcát, hogy csak na! Pedig aztán volt minden: meleg, tömeg, várakozás, bepisilés, ellenőr elől kisurranás... Nem vittem babakocsit, itt hagytam az állomáson a biciklimegőrzőben, de nem is hiányzott őszintén a pesti csúcsforgalomban. Gyalogolni nem kellett sokat, cipeltem. Elöszőr Atalantába mentünk, szokás szerint először kis szégyenlőske volt, ott udvaroltak neki a lányok, ő meg lehajtott fejjel hallgatta, de azért figyelt ám, dicsérték, hogy milyen szép a pulcsija, ő meg mutogatta rajta a virágokat, de nem nézett fel, csak néha felsandított, aztán gyorsan vissza..., persze nem érte be a pulcsi dicséretével, mutogatta a nadrágját cipőjét, dicsérjék azt is :DDD Aztán egy negyed óra múlva már ment mindenkihez. Mindig kell neki egy kis idő. Utána felmentünk Budakeszire, Kati mamához, ott rögtön aludt egyet, picit ebédelt, utána megint szégyenlősködött kicsit, mert feljött a Judit (a mama nővére),aztán mire összebarátkoztak, már jönnünk is kellett, így azzal a vonattal jöttünk, mint apa, 6 után értünk haza, a végére már kicsit nyüszis volt a vonaton. Fényképezőt nem vittem, és pár napja nem is fotóztam, de majd ma délután csinálok képeket, olyan aranyosan babázik, vettünk neki tegnap baba babakocsit, abba tologatja a babát :D