Már kora estétől állandósult a durrogtatás, a tüzijáték (Heki totál be volt rezelve), mindig kiszaladtunk Pepével, és mire kiértünk, mindig abbamaradt... Már vicces volt. Végül láttunk egyet, de az meg nagyon közel volt, megijedt tőle, be kellett gyorsan jönni...
Vettünk neki trombitát, meg ilyen kifújós izét, de egyiket se tudta megszólaltatni :D
Csináltunk pár fotót,
játszottunk a pukizós békával, ez most az abszolút kedvenc játék, Ivántól kapta, a kezét megnyomva brekeg, de nem is ez a fő attrakciója, hanem ha ráütünk a hasára ad egy "puki" szerű hangot, na ő ráül, ugrál rajta, hogy pukizzon, majd leveti magát róla, tiszta őrült!!!
Miután 10 fele lefeküdt, Apa is szép ruhába öltözött, próbáltunk öregesen évét nézni éjfélig, de lehetetlen volt, a tv műsor minden kritikán aluli volt, végül éjfélkor koccintottunk az új évre, a mi közös 15 évünkre, nosztalgiáztunk a régi szép időnkön, és igen, boldogok voltunk, jó volt így együtt, csendesen.
Mindjárt két éves Petra. Nehéz napok vannak mögöttünk, és félek még több van belőle előttünk. Bekövetkezett minden szülő rémálma, a totális, kezelhetetlen HISZTI. Naponta többször, bármiért és mindenért, idegpróbáló, egyszerre sajnálom és mérges is vagyok rá, mert totál szófogadatlan, és önfejű, kiborogatja a poharát, bármit megtesz, amiért tudja, hogy a plafonon leszünk. Biztos pont ezért csinálja, próbálok semlegesen reagálni, de nem mindig jön össze. Szóval elég nehéz, tele van energiával, amit le kell kötnünk. Próbálkozunk a bilizéssel, többször sikerrel, de van hogy az is direkt bepsiliéssel végződik, sorozatosan, pedig egyébként már nagyon jól megy, és ügyesen szól is, amikor pisilnie kell. A cumisüvegezés, és a végeláthatatlan almalé ivás is gond, próbáluk leállni róla, ez az egyik fő kiváltója a hisztirohamoknak. Egész mást keresgettem a neten, amikor ráakadtam egy blogra, ahol szinte szóról szóra ránk jellemző szituciókat vázol egy anyuka hasonló korú gyermekéről, megnyugodtam, hogy nem vagyunk egyedül és csak vége lesz egyszer. Ugye? Nyugtassatok meg!!! Eléggé kivagyunk mind a ketten! Mármint Apa meg én, mert Pepe jól bírja… Ezektől eltekintve persze imádnivaló és annyira jó látni, ahogy egyre okosodik. Folyékonyan és szépen beszél, egész nap, megállás nélkül csacsog, nagyon aranyos. Ez az év még főleg ez eddig megkezdett dolgokkal folytatódik, továbbra is csak 4 órában dolgozom, amikor Kati mama lesz Petrával, ősztől tervezzük a bölcsibe járást. Ervinnel megfogadtuk, hogy ez az év a festés éve lesz, tavaly javítások voltak a házon, sok kőművesmunka, idén kívül belül festeni fogunk, ahogy az idő és a pénztárca engedi majd, már nagyon várom, egész más lesz minden. A kertben meg akarjuk csinálni a kis baromfiudvart, elültetjük végre a fűzfát is, és bővül a játszótér is.
Nincsenek idénre nagy fogadalmak, csak egy, a blogot szeretném mesélősebbé tenni, persze fotók is lesznek bőven, de apróbb napi pillanatokat is szeretnék megörökíteni, most már inkább ezek a jellemezőek, nem a havi fejlődési szakaszok, kinövünk lassan a babakorból :D Igyekszem majd videókat is feltenni, átalakítom majd a webes fotóalbumot is hamarosan, és persze a scrap itt is meghatározó marad.
Köszönjük mindnekinek, aki eddig olvasott minket, és várunk titeket továbbra is, örülök, ha írtok is nekünk, megjegyzést a bejegyzésekhez, vagy az oldalsó üzenet ablakba. ;) Boldog új évet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése