2010. október 13., szerda

Bölcsis mindennapok

Most már biztos, hogy rossz blogoló vagyok, hiszen a blogírás lényege a rendszeres bejegyzés lenne, én meg megint nagyon eltűntem. :( Minden rendben van velünk, belerázódtunk a bölcsis mindennapokba, Petra nagyon szeret járni, minden nap fél nyolctól kb. fél négyig van ott. Rendesen eszik, alszik, játszik a gyerekekkel. A reggeli keléssel sincs gond, de kell egy ksi időt hagyni neki az ébredésre, na meg van, hogy a hülyéskedéssel elmegy az idő, aminek a vége rohanás, "siessünk, elmegy anya vonata, öltözz már, hozd a babát, menjünk"... Eddig csak egyszer késtem le a  vonatot ;) Ha nagyon elszórakozzuk az időt, akkor előfordul, hogy kicsit később indulunk és a későbbi vonattal megyek, egyszer belefér.

Kisebb-nagyobb megfázásokkal küzdünk, de ebben az időben nem is csodálom. Elég hidegek a reggelek a bicajon, és áztunk is sokat. Épp ma kérdeztem, mikor megyünk vissza az újjáépült bölcsibe, talán november végén, ezt mondták. Hát az még odébb van. Remélem a nagy hidegek már nem a bicajon érnek minket, mert ide a Baba utcába gyalog is tudunk menni.

Várja már most a karácsonyt, az álma egy babaház (a Pán Péteres mesekönyvbe látta), ezzel most fenyegethető, "ha nem fogadsz szót, nem lesz babaház". Némileg nevelő hatású. Mert a kisasszony azt mondják, a bölcsiben mintagyerek, hát itthon nem az, bepótolja rendesen, nehezen bírunk vele. Még mi szülők is edződünk a helyzethez, a változáshoz, amit a bölcsi hozott, meg az, hogy én is minden nap dolgozom. Bent is elég nehéz időszak volt most, az ember akarva-akaratlanul hazahozza a benti problémákat, most kicsit nyugisabb.

Túl vagyunk két szülinapon (Erzsi mama és én) és egy névnapozáson (Petrus), jól sikerült dupla bulival ünnepeltük, hoztam pár képet róla. Mostanában kevés fotó készült, azok sem túl jók, valahogy mennek a napok egymás után, mi meg próbálunk minél jobban helyt állni, mindannyian.

Azért lehet nézelődni itt :)

1 megjegyzés:

Rika írta...

Hihetetlen, hogy mennyire eltelt az idő, Petra bölcsis, dolgozni jársz. Teljesen meglepődve olvasom... Kitartást az első nehéz időkben :-))