Viziló

- Petra, mi leszel a farsangon? Tudod, lesz majd a bölcsiben, és anya varr neked jelmezt, mi szeretnél lenni?
- VIZILÓ!
- Vizilóóóó?
- Akkor inkább FARKAS.

:D

Bölcsis mindennapok

Most már biztos, hogy rossz blogoló vagyok, hiszen a blogírás lényege a rendszeres bejegyzés lenne, én meg megint nagyon eltűntem. :( Minden rendben van velünk, belerázódtunk a bölcsis mindennapokba, Petra nagyon szeret járni, minden nap fél nyolctól kb. fél négyig van ott. Rendesen eszik, alszik, játszik a gyerekekkel. A reggeli keléssel sincs gond, de kell egy ksi időt hagyni neki az ébredésre, na meg van, hogy a hülyéskedéssel elmegy az idő, aminek a vége rohanás, "siessünk, elmegy anya vonata, öltözz már, hozd a babát, menjünk"... Eddig csak egyszer késtem le a  vonatot ;) Ha nagyon elszórakozzuk az időt, akkor előfordul, hogy kicsit később indulunk és a későbbi vonattal megyek, egyszer belefér.

Kisebb-nagyobb megfázásokkal küzdünk, de ebben az időben nem is csodálom. Elég hidegek a reggelek a bicajon, és áztunk is sokat. Épp ma kérdeztem, mikor megyünk vissza az újjáépült bölcsibe, talán november végén, ezt mondták. Hát az még odébb van. Remélem a nagy hidegek már nem a bicajon érnek minket, mert ide a Baba utcába gyalog is tudunk menni.

Várja már most a karácsonyt, az álma egy babaház (a Pán Péteres mesekönyvbe látta), ezzel most fenyegethető, "ha nem fogadsz szót, nem lesz babaház". Némileg nevelő hatású. Mert a kisasszony azt mondják, a bölcsiben mintagyerek, hát itthon nem az, bepótolja rendesen, nehezen bírunk vele. Még mi szülők is edződünk a helyzethez, a változáshoz, amit a bölcsi hozott, meg az, hogy én is minden nap dolgozom. Bent is elég nehéz időszak volt most, az ember akarva-akaratlanul hazahozza a benti problémákat, most kicsit nyugisabb.

Túl vagyunk két szülinapon (Erzsi mama és én) és egy névnapozáson (Petrus), jól sikerült dupla bulival ünnepeltük, hoztam pár képet róla. Mostanában kevés fotó készült, azok sem túl jók, valahogy mennek a napok egymás után, mi meg próbálunk minél jobban helyt állni, mindannyian.

Azért lehet nézelődni itt :)

"De jó, hogy jöttél, már nagyon vártalak!"

Túl vagyunk az első "éles" napokon, szerdától már dolgozom, Petra pedig rendhez szokott, ügyes bölcsi nagylány. A héten még háromnegyed  nyolcra vittem, így csak a nyolcas vonattal mentem dolgozni, holnaptól egy fél órával korábban megyünk. Simán indulnak a reggelek, Petra jókedvűen ébred, készülődik, szeret menni. A héten sok eső volt, na nem a legkellemesebb esőben bringázni, de kibírjuk, Petrát nem zavarja, én meg veszek egy jó nagy leplet magamra, hogy ne ázzak agyon a hivatali ruhámban :) Mert ilyen úri magassarkú bicajos lettem ám, aki sietteti reggel a gyerekét, hogy le ne késse a vonatot. :) Egy réteggel viszont kevesebbet veszek magamra, mert leizzadok, a bicajozás (az álloműs alatt megyünk át az aluljárón bicajjal, először hegynek le gyorsulunk, majd a másik oldalon hegymenetbe föl, nem semmi;) no meg a bölcsibe fűtenek, úgyhogy az a pár perc, amit ott vagyok, az pont elég, hogy totál melegem legyen. Berakom a bicajt a tárolóba, utána vonatra fel, bemegyek. Fél kettőig vagyok bent, onnan megyek Kökire, ahol a vonat már tele, és még felszáll egy csomó iskolás, de fél négykor így már a bölcsiben vagyok, így is alig van már gyerek akkorra. Pénteken Ervin is korábban végez, együtt hazajöttünk a kocsiért, mert esett, és gyalog azért messze is van a bölcsis, apánál meg ugye nem volt bicaj, de így csak négyre értünk oda, Petra volt az utolsó. Sírdogált is kicsit, amikor jöttek sorra a gyerekekért, mi meg még nem. :(  Persze megbeszéltük, meg tudja, hogy megyünk, csak rossz volt neki. De le a kalappal, nagyon jól viseli, tényleg, aranyos bent is, még inkább egyedül játszik, szépen eszik, jól alszik, szóval minden rendben! Nekem is jó, hogy minden nap megyek, jobban tudom szervezni a dolgaimat, és így, hogy korábban hazaérek, meg tudom csinálni másnapra is a dolgokat, mire Ervin hazaér.

A jele cseresznye lett a kisasszonynak. :)
Most fotó nincs, legközelebb hozok azt is!
:)